Mielőtt a címbéli kijelentésre magyarázatot adnék, elöljáróban meg kell mondanom, hogy én alapvetően egyetértek a Fidesz jelenlegi menekültpolitikájával, azzal a részével legalábbis, hogy idehaza nem engednek teret az Európát célzó tömeges népvándorlásnak. Azt gondolom ugyanis, hogy minden kormánynak - legyen az bármelyik ország élén - elsősorban a saját polgárainak a jólétével és biztonságával kell foglalkoznia. Ezzel az eszmével viszont - a humanitárius megfontolások dacára - az eddig tapasztalt nyugat-európai menekültbarát politika hosszú távon nem egyeztethető össze, hisz a nyugati irány röpke két év alatt is jelentős problémákhoz vezetett a külföld belföldjén, és hol van még a vége.

Mindezek ellenére a legnyugodtabb szívvel fogok otthon maradni október 2-án vasárnap. Miért?

Nem azért, mert ne lenne véleményem a feltett kérdésről, nem azért, mert nem érezném fontosnak a témát. Nem is azért, mert az ellenzék egy része is emellett kampányol, tökéletesen leszarom őket. Bár maga a megszavazandó kérdés elég semmitmondó, de érthető, mire akar kilyukadni, és nyugodt szívvel tudnék rá nemmel válaszolni, ahogy azt a kérdésfeltevők is szeretnék.

Azonban ez az egész hajcihő nekem a legkevésbé sem a menekültekről, és nem is Brüsszelről szól. Tökéletesen biztos vagyok ugyanis abban, hogy amíg a Fidesz van hatalmon, addig a legkevésbé sem kell attól tartani, hogy a nyugati menekültpolitika itthon teret nyerne, ahogy nem hiszem el azt sem, hogy a népszavazástól bármilyen hazai intézkedés is függhetne, mint pl. a belföldi segélyezés, ez is csak a kampány része. Ezerszázalék, hogy itthon nem fognak menekültek letelepedni a jövőben sem, nem is lehet majd nekik, nem is akarnak. Tökmindegy, hogy október másodikán mit ikszelek, közömbös az is, hogy mi lesz az eredmény, a Fidesz menekültpolitikája nem fog megváltozni. Hogy a bánatba is változna: nekik ez az aduász, ezzel masszívan felfelé karcolják a népszerűségi mutatókat, ez az ügy lehet a 2018-as belépőjük a Parlamentbe.

A népszavazás tárgyában tehát töknyugodt vagyok, ellenben a népszavazás eredménye nekem a legkevésbé sem mindegy. Azon kívül ugyanis, hogy a Fidesznek fekszik a Brüsszellel szembeni ellenzéki retorika, és azon kívül, hogy látványosan csillog a határon az új kerítés, nyilvánvaló, hogy a népszavazás valójában a Fidesz sikerének elismeréséről, a regnáló hatalom felmagasztalásáról szól, amire viszont jelenleg a legkevésbé sem szeretnék igent mondani, azazhogy a szavazólapon az elvárt „nem”-et beikszelni.

Az Európát sújtó válság mellet sem tudom elfelejteni a hazai ügyeket: csendben lezongorázott földárveréseket, a hatalmas pénzeket mozgató kötvény- és ingatlanbizniszeket, az újság és tévéfelvásárlásokat, az alapítványi közpénzek „jellegromlását”, Voldemort nagyurak felbukkanását vidéken. Azt sem tudom elfelejteni, hogy a pusztuló egészségügy, vergődő foglalkoztatottság, az ezer sebből vérző versenyképességünk és a fokozódó elvándorlás problémái szépen lassan rárohadnak a nyakunkra, és jelenleg még érdemi stratégia sincsen arra, hogy ezeket a folyamatokat hogyan lehetne megállítani. Ezek régóta aktuális, és egyre égetőbb problémák az országunk életében, és ezekre nem ad választ az, hogy a határokon ott feszül a vadiúj szögesdrót. Ezekre jelenleg semmilyen válasz nincsen.

Nem, ez az egész ami kerítésen innen van nekem még egy „nem”-et sem ér meg. Azt gondolom továbbra is, hogy minden kormánynak elsősorban a saját polgárainak a jólétével és biztonságával kell foglalkoznia, és ez itthon sokkal, de sokkal többet kíván annál, mint hogy üzenünk egy nagyot Brüsszelnek, meg hogy felhergeljük a népet az arctalan közel-keleti tömegek ellen, miközben idehaza azt kell nézzük, ahogy ég a ház.

A népszavazás akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, eredményes pedig akkor, ha ezek közül 50%+1 fő a kérdésre azonos választ adott, ezt egyébként szép új Alaptörvényünk rendeli így. Magyarul ha a szavazónép félpluszegy része elmegy, és többségében nemet ikszel, akkor a menekültkampány célba ér, ami egyébként valószínűleg meg is fog történni. Még magyarabbul viszont ha rajtam kívül még ötven százalék választói matéria maradna otthon október 2-án, akkor az egész hecckampány befuccsolna. És mivel a népszavazás valójában nem oszt nem szoroz a jövő menekültpolitikájára nézve, ellenben az eredményes népszavazás az egyéb itthoni folyamatoknak is adna egyfajta nem kívánt legitimációt, részemről a legüdvösebb az lenne, ha ez az egész cirkusz a végén mégis inkább dugába dőlne.

Október 2-a tehát fontos, nem is lehetne fontosabb: most már nagyon kéne egy jelzés arról, hogy az ország jövőjéért való felelősség nem a déli határ vonala mentén húzódik, hanem annál sokkal feljebb.