Ahogy az utóbbi években többször is megtörtént már, sajnos a mostani iskolakezdés előtt is napvilágot láttak olyan elképesztő gólyatáboros történetek, hogy akaratlanul is elgondolkodik az ember: tényleg aggódnunk kell a frissen felvettek miatt, ha elmennek a nekik szervezett táborba?

Közismert urban legend, hogy a felsőoktatásba nem az az igazi belépő, mikor az érettségizők megkapják az értesítést a sikeres felvételiről, hanem amikor az idősebbek beavatják az elsőéveseket. Időről-időre meredek történetek kapnak szárnyra a külföldi nagy nevű egyetemek beavatási szokásairól, és itthon is visszatérő téma lett az újakat sújtó, szexuális, obszcén vagy megalázó játékokról szóló beszámolók.

A szülőkben, rokonokban ilyenkor okkal merül fel a kérdés: hát már az egyetemi gólyatáborba sem lehet elengedni a gyereket? Ott tartunk, hogy egy egyetemi rendezvénytől kellene félteni a 18-19 éves gólyákat?

Azok a sztorik, amik újabban napvilágot láttak, a korábbiakkal együtt elég lesújtó képet festenek ezekről a rendezvényekről, és ezek tükrében hajlamos az ember azt mondani, hogy jobb lenne inkább mellőzni az ilyen táborokat. Mindezek ellenére mégis azt mondom, hogy a botrányok ellenére igenis van létjogosultsága a gólyatáboroknak.

Miért is?

A gólyatábor a legtöbb elsősnek az első egyetemi, főiskolás bulija, és nem utolsó sorban egy bemutatkozási helyszín is, ahol a gólyák először találkozhatnak a csoporttársaikkal és más egyetemi arcokkal, tanárokkal is. Ez az első alkalom, hogy úgy érezheti az ember, bejutott, ahol már ő is egy új csapat tagja, és nem mellesleg itt segítséget is kaphat ahhoz, hogyan kell órákat felvenni, mi a teendő a szorgalmi időszak kezdetén, mire érdemes figyelni az egyes tantárgyaknál, mit kell teljesíteni a sikeres félévhez stb. Akár a csoportvezető által, akár egy erről szóló előadás által vagy más informális módon, de a bulizás és ismerkedés mellett rengeteg infót lehet szerezni ezekről a dolgokról is. A gólyatábor tehát egy hasznos rendezvény az elsősöknek: szeptembertől jön a kezdés, és az újonnan felvetteknek szervezett hasonló programokon kívül pedig alapvetően senki nem fog azzal foglalkozni, ki hogy boldogul majd.

Sok tízezer felsőoktatást végzett emberrel egyetemben én is voltam gólya egykor, és nem is annyira régen volt ez, hogy azt kelljen mondanom, hogy az még egy másik világ volt. Nincs értelme tagadni azt sem, hogy ilyenkor a gólyákat fel szokták avatni, ami általában idióta vetélkedőkben nyilvánul meg – nem, nem olyan degenerált feladatokban, mint amit pl. a legutóbbi ügy mutat. A tábor nem a gólyák ellenében, hanem értük van, amibe a gólyák ugratása belefér, az obszcén, megalázó feladatok viszont nyilvánvalóan nem. Ezen a legutóbbi híren a magam részéről egyébként megdöbbentem, mert saját és ismerőseim részéről soha nem tapasztaltunk olyat, hogy a gólyákkal megalázóan bántak volna vagy embereket zaklattak volna, ha pedig valaki úgy gondolta, hogy valamelyik programon nem vesz részt, vagy valamelyik vetélkedőből kimarad, soha semmilyen hátrány nem érte ennek kapcsán. Ha nekem holnap lenne a gólyatáborom, én most sem hagynám ki, mert ez alapvetően jó dolog, és igen, a gólyáknak is az.

Sajnos nem lehet viszont azt se kijelenteni, hogy gond egy szál se, mert az utóbbi évek egyre duzzadó bortánytermése azt mutatja, hogy nem példa nélküliek a visszaélések az ilyen rendezvényeken sem, és ha az évi több ezer gólyából akárcsak egyet is atrocitás ér, vagy úgy érzi akarata ellenére kell megtennie bármit is a táborban, akkor ott végérvényesen átléptük azt a bizonyos határt… akkor az már nem gólyatábor, nem vetélkedő és nem poén, hanem fegyelmi és büntetőjogi kategória (kellene hogy legyen) a szervezőkkel szemben. Szomorú tény, de sajnos az egyetemi buli abban nem különbözik bármelyik másik bulitól vagy fesztiváltól, hogy a „válogatott társaság” ellenére itt is megvan az esély az abnormális emberekre, ezért a szórakozás mellett mindenki vigyázzon magára és a másikra is. Nyilván senki nem akar kilógni a sorból, de az is fontos, hogy mindegyik gólya tisztában legyen azzal, hogy bármikor mondhatnak nemet, és hogy a szervezők semmiben nem állnak felettük, és semmilyen hátrány nem érheti őket annak kapcsán, ha csak abban vesznek részt, ami számukra is szimpatikus vagy elfogadható. A szervezők ugyanolyan egyetemisták, mint a gólyák, még ha kicsit idősebbek is, és könnyen lehet az is, hogy pár év múlva egy gólya már magasabb évfolyamba fog járni, mint azok, akik egykor az ő táborát szervezték.

Végezetül még egy megjegyzés: az óvatosság ugyan nem árt, de nem is kellene, hogy a gólyák terhe legyen, mert mint írtam, a gólyatábor egy bemutatkozási helyszín, nem csak a gólyáknak, de az egyetemnek, főiskolának is. Éppen ezért az iskola felelőssége, hogy kiket delegál egy ilyen táborba, és hogy ott mennyire vigyáznak az intézmény legújabb polgáraira, ahogy az is, hogy ha valahol visszaélés történt, akkor maximális szigorral lépjenek fel az eset kapcsán. Lehet azt mondani, hogy ezeket a táborokat felnőtt emberek szervezik felnőtt embereknek, de valójában frissen felvett fiatalok vesznek részt az egyetem rendezvényén, és épp elég csalódás fogja őket érni később az iskolapadban ahhoz, hogy kijárjon nekik egy rossz élményektől garantáltan mentes program szeptember előtt. Egy haszna viszont talán lesz ezeknek a sorozatos botrányoknak: a jövőben mindegyik egyetem kínosan fog figyelni arra, hogy a gólyatáborokkal semmilyen probléma ne legyen.

Csak az nem lenne jó, ha emiatt magukat a gólyatáborokat is beszüntetnék, mint ahogy erre már volt is példa korábban. Mint mondtam, minden újonnan felvettnek kijár a felhőtlen szórakozás és némi segítség is a nehéz évek előtt, és az csak félmegoldás lenne, ha a korábbi bajok miatt mégis inkább lemondanánk az egészről, bár kétség kívül ez lenne a könnyebbik út… csak nem az elsősöknek.